MUCOSÁLIS IMMUNITÁS

Prof. Dr. Tímár László

Fővárosi Önkormányzat Szent László Kórház

Budapest

A kórokozók túlnyomó többsége a nyálkahártyákon keresztül jut be a szervezetbe. A nyálkahártyák specifikus védelmét a nyálkahártyához kapcsolódott nyirokszövet (mucosa-associated lymphoid tissue, MALT) biztosítja. Ez a szervezet legnagyobb limfoid szerve, hiszen kb. 400 m 2 -es felület védelméről gondoskodik. A MALT a nyálkahártyákban mindenütt jelenlevő immunaktív sejtekből, a lamina propriában előforduló kisebb-nagyobb limfoid sejthalmazokból (pl. Peyer-plakkok) és a bél, illetve a bronchusok falához kapcsolódó nyirokcsomókból épül fel.

Sajátos szerkezete biztosítja, hogy a nyálkahártyákon át bejutott kórokozók antigénjei mind lokális, mind szisztémás immunválaszt kiválthatnak. Az epitelsejtekkel közvetlen kapcsolatban álló antigénprezentáló sejtek (makrofágok, dendritikus sejtek) a kórokozókat megkötik, bekebelezik, antigénjeiket feldolgozzák és bemutatják a környezetükben lévő felismerő sejteknek (T és B limfociták). Tehát az antigénfelismerés már helyben bekövetkezik, míg abban az esetben, ha a kórokozó nem a nyálkahártyán keresztül jut be, az antigénfelismerés folyamata a nyirokcsomókban zajlik. (Természetesen a MALT antigénprezentáló sejtjeinek egy része eljut a nyirokcsomókba is, ahol szisztémás immunválaszt indít el.)

A lokális immunfelismerésnek két sajátságos következménye van:

  1. az aktiválódott és klonálisan szaporodó, az antigénnek “elkötelezett” B sejtek többsége IgA-t termelő plazmasejtekké differenciálódik;
  2. 2. az “elkötelezett” sejtek a vérárammal eljutnak a MALT más területeire (bél, bronchusok, emlőmirigyek kivezető csövei, nyál- és könnymirigyek), ahol a nyálkahártyák lokális védelmét a máshol felismert antigének ellen is biztosítják.

Ezzel szemben a szisztémás immunválasz során elsősorban IgG-t termelő sejtek képződnek, és az “elkötelezett” B- és T-sejtek a szervezetben egyenletesen oszlanak el, illetve főleg a nyirokcsomókban koncentrálódnak.

Az IgA antitestek a mucosa epitelsejtjeihez kötődnek, majd a kötésért felelős receptorral együtt bejutnak a sejt citoplazmájába, onnan pedig a lumen felé szekretálódnak. A kiválasztódás során a receptor egy kis darabját magukkal viszik (szekretoros komponens), amely biztosítja, hogy ellen tudjanak állni a proteolitikus enzimek emésztő hatásának. Az antitestek a nekik megfelelő antigént hordozó kórokozókat beburkolják és meggátolják, hogy a kórokozó a nyálkahártyához kötődjön, és ott elszaporodjon.

Mivel a parenterálisan alkalmazott vakcinákkal kiváltott szisztémás immunválasz csak a szervezetbe jutott kórokozók (és toxinjaik) elleni védelmet biztosítja, régi törekvés, hogy a kórokozók behatolását lokálisan gátló, a nyálkahártyák immunrendszerére ható védőoltásokat állítsanak elő. Ilyen oltóanyagok előnye az egyszerűbb, fájdalommentes bejuttatás és a kórokozók terjedését gátló immunitás kedvező epidemiológiai hatása.

A lokális immunitás kiváltásának előfeltétele, hogy a kórokozó antigénje kapcsolatba kerüljön a MALT sejtjeivel. Ez elérhető élő, attenuált vírus vagy baktérium vakcinákkal (pl. OPV, intranasalis rubeola vakcina, orális typhus vakcina), az adott nyálkahártyán keresztül betegséget nem okozó vírusokkal (orális adenovírus vakcina), rekombináns vírusokkal (rotavírus vakcina, adenovírusvektor vakcinák), továbbá megfelelő adjuvánshoz (pl. atoxikus choleratoxin) kötött bakteriális antigénekkel.

Az orális vakcinációknak óriási a perspektívája, de még számos elméleti (immunológiai) és gyakorlati kérdés megválaszolásra vár.